A coursing, más néven lure-coursing egy humánus, modern sport, amely egy ősi vadászati módszeren alapul, ahol a szemmel vadászó kutyák üldözték és fogták el a prédát. Ez a fajta vadászat az egyik legrégebbi vadászkutyás sport – már a 4000 éves egyiptomi sírokban talált falfestményeken is látható hasonló vadászat. Ahol az emberek nagy nyílt síkságokon, gyors vadak közelében éltek, ott ez fontos vadászati módszer volt.

A mai coursing, már nagyobb részben sport, ahol természetes terepen (általában mezőn) futnak a kutyák párban és a cél a zsákmány / “műnyúl” (általában egy műanyag szalag, amit gyakran nyúlszőrrel / bőrrel tesznek még izgalmasabbá a kutyák számára) elkapása. A “zsákmányt” fordítótárcsákon átvezetett, vékony drótkötélen / zsinóron, csörlő segítségével húzzák cikkcakk alakzatban, ezzel az élő nyúl mozgását imitálják. Ez nagyszerű lehetőséget ad bármilyen kutyafajtának, hogy kiélhesse a hajtóösztönét.

A pálya többféle lehet, kezdő kutyáknak általában egyenes pályát csinálnak, vagy U alakút, a gyakorlottabbak 600-800-1000 méter távolságú pályán űzhetik a “nyulat”.

A rodéziai ridgeback egy szemmel és orral is vadászó fajta, így nem véletlen, hogy szereti és sikeresen is űzi ezt a sportot. Magyarországon kifejezetten ridgebackeknek szervezett coursing (egyelőre még) nem létezik, aki szeretné ezt a sportot kipróbálni, az  több helyen, főleg agarak számára szervezett rendezvényekhez csatlakozhat.

A valódi versenyre licencet kell szerezni (amire vannak kifejezetten erre szervezett rendezvények), ahol megnézik, hogy a kutyák tudnak-e együtt futni anélkül, hogy összeugranának, illetve így is képesek-e csak a vadra koncentrálni. Ha a licenc megvan, akkor lehet hivatalos coursing versenyen is indulni, ahol képzett pontozóbírók értékelik a kutyák munkáját több szempont alapján: gyorsaság, fordulékonyság, állóképesség, űzési kedv és követés.

Egyelőre hivatalos verseny is csak agarak részére elérhető itthon.

Klubunk 2025-től a TpSz Baráti Társaságnál találta meg azt az együttműködési lehetőséget, mely révén a későbbiekben akár versenyt is szervezhetnénk, amennyiben összegyűlik megfelelő számú ridgeback.

A rövid összefoglalónk után egy rövid interjút olvashattok Deák Andreával, aki Moon és Díva nevű – illetve Ferenc Krisztinával, aki Rafiki nevű rodéziai ridgeback kutyájával egy ideje már “űzi” ezt a sportot.

Deák Andrea: Deák Andrea vagyok, 2012 óta rodéziai ridgeback tulajdonos, 2016 óta pedig a fajta tenyésztője. Jelenleg 4 szukával, 3 generációval élek együtt Veszprém megyében.

Ferenc Krisztina: Ferenc Krisztina vagyok, 2019 óta vagyok egy rodéziai ridgeback lelkes gazdája. Majdnem 20 évet vártam arra, hogy társam lehessen egy “csíkoshátú”, de őszintén szólva minden várakozásomat felülmúlta ez a fajta.

Deák Andrea: A kutyáim részére kezdetektől igyekeztem biztosítani a fizikai és mentális jólétükhöz szükséges aktív életmódot, ezeket jórészt napi sétákkal, futkározásokkal, erdei kirándulásokkal tudtam megoldani. Ezek mellett mindig is kíváncsi voltam arra, hogy mennyire működik bennük az ősi ösztön, vajon egy biztonságos, zárt területen mennyi ideig követik a prédát, milyen gyorsan tudnak futni és mennyire kitartóak. Elkezdtem ez irányba keresgélni, először egy ilyen alkalommal olvastam a lure coursingról, melyet hazánkban elsősorban az agárfajtáknak szerveztek rendszeresen. Sajnos csak Pest megyében és még messzebb voltak ezek a rendezvények, így nem is gondolkodtam tovább ezen. 2018-ban a hazai RRCH fajtaklub vezetősége szervezett egy sportnapot Alsónémediben, ahol a ridgebackes gazdik és kutyáik kipróbálhatták a benyuszizást, a pályafutást és a boxból indítást. Ott 2 szukám is futott, de annyira egyikőnk sem lett ennek a “zárt pályás” edzésnek a rajongója. Ettől függetlenül ez volt az a nap, amikortól komolyabban kezdtem keresni a mezei coursing lehetőségeket. Végül egy ridgebackes ismerősöm, Ferenc Kriszti ajánlására találtam rá a TPSZ Baráti Társaság által biztosított coursing edzésekre.

Ferenc Krisztina: A barátnőm, Vereckei Zsani “vitt bele a rosszba”, ő az, aki a két pitbulljával rengeteg sportot kipróbált és űz is, többek között a coursinget is. Mivel ő is látta, hogy Rafiki mennyire imád mindent kergetni, javasolta, hogy próbáljuk ki mi is. Nem kellett sokat unszolni, így belevágtunk és bizton mondhatom, hogy bár mi is kipróbáltunk pár kutyás sportot, de ebben találtuk meg azt, amiben a kutyám jó és szereti is nagyon. Először  Alsónémediben a Patronus Kutyaközpont szervezésében próbáltuk ki a coursinget, majd miután ők befejezték, így a HKR Coursing Club színeiben futottunk párat, de sajnos ők számunkra nagyon messze vannak, így nagyon megörültünk, amikor kiderült, hogy a TpSz Baráti Társaság hozzánk aránylag közel, Siófok-Kilitin szervez coursing gyakorló napokat, így egy jó ideje már csak hozzájuk járunk.

Deák Andrea: Mivel több kutyával is kipróbáltam, akik különböző korúak és a személyiségük, jellemük is eltérő, így más-más volt  tapasztalat. A legnagyobb meglepetés számomra egyértelműen Moon nevű kutyám, aki 1 évesen kezdte látogatni a coursing edzéseket. Eleinte még az egyenes pályáról is visszafordult hozzám, amikor rájött hogy a gazdi bizony nem fut vele, majd szép lassan építettük fel együtt a körét. A következő fázis a teljes kis kör volt, amit egyéniben futott meg. Amikor már biztosan teljesítette, ami azt jelentette nála, hogy nem ijedt meg a tárcsa súrlódó hangjától illetve féltávról nem szaladt ki hozzám, akkor megpróbáltuk a teljes nagy kört vele. Következő évben már nem csak pályabiztosnak mutatkozott, hanem a “csalit” kihúzó motor hangjára is bekapcsolt, nem egyszer utána iramodott amikor meghallotta. A pavlovi reflex működött. Ha számszerűsítenem kell, akkor azt mondanám, hogy 5-6 alkalom után jutottunk el a mostani állapotig, ami azt jelenti, hogy az egyéni mellett már páros futamai is vannak, ahol egyszerre két kutya üldözi a csalit. A legfiatalabb kutyám, Diva még 1 éves sem volt, amikor először levittem a pályára, ő sokkal függetlenebb gondolkodással rendelkezik, egy igazi kis vad csikó félelemérzet nélkül. Ám nála is ugyanaz a “hiba” fordult elő, bizonyos távolság után megállt vagy akár hozzám szaladt vissza. Néhány futam után azonban szépen összerakta a pályát, sőt hasonlóan egy-két ott futó agárhoz és ridgebackhez, ő is elkezdett rafkós lenni, és levágta a pálya néhány szakaszát, hogy előbb elkapja a zsákmányt 🙂 Ez persze a versenyen szabálytalan, pontlevonás jár érte, de mi még tanuló fázisban vagyunk, amatőrként kizárólag kedvtelésből űzzük ezt a sportot. Diva indításkor olyan mint egy fékezhetetlen ló, szinte kitör a kezemből és rettentő büszkén kapja el a csalit a végén. Az idei évben szeretném már őt is párosban indítani.

                             

                               Díva                                                                                        Moon                                                                                              Thora

Ferenc Krisztina: Lehet, nagyképűnek hangzik, de Rafi már az első futásnál tökéletesen teljesített. Kicsi megijedtünk, mert zöldfülűként a “benyuszizással” kezdtük (amikor a kutyának megmutatják a csalit, egy pálcára ráerősítve kicsit húzogatják előtte, hogy felkeltsék a vadászösztönt benne), de Rafi csak állt és nézte a csalit, de egyáltalán nem érdekelte. Aztán amikor élesben indult a csali, azonnal vette a lapot és végigfutotta a pályát. Azóta is 100%-san teljesít.

Deák Andrea: Úgy gondolom, hogy egy általános jó kondíció kell a kutya részéről, előképzettségre nincs szükség. Túl fiatal kutyának (10 hónap alatt) az ízületek terhelése miatt rendszeresen és nagy távokon nem ajánlom ezt a mozgásformát, szocializálódni, zsákmányösztönt kipróbálni azonban remek alkalom. A növendék kutyáknál is érdemes egy ízületi röntgent csinálni akkor is, ha nincsenek látható panaszok, és csak akkor terhelni a kutyát, ha nincsenek kóros elváltozások. Ilyenkor kicsit a tenyésztő is beszél belőlem, hiszen a tőlem származó kölykök gazdijainak is a kölyök korai ízület- és csontvédelmét és a lassú, fokozatos terhelését javaslom. Vannak egyedek akiknek erősebb a vadászösztönük a társaikénál, de ne feledjük, hogy a rodéziai ridgeback alapvetően és elsősorban vadászkutya, és szerencsére az állomány jó részében még megmaradt ez a funkcionalitás. A coursing edzéseken lehetőség van “benyuszizásra”, itt fel tudja mérni a gazdi, hogy a kutyája mennyire zsákmányos.

Ferenc Krisztina: Mivel a ridgeback nagytestű kutya, így azt mondom, hogy 10 hónapos kor alatt még nem engedném nagy kört futni, maximum rövid egyenes távot, vagy legalább megmutatni neki a “nyuszit”, hogy ismerkedjen vele. Természetesen nem árt, sőt javasolt, ha az első coursing előtt már az egészségügyi szűrései megtörténtek vagy legalább állatorvos látta és egészségesnek nyilvánította, hiszen ez a hosszú távú futás azért megterhelő még egy egészséges kutyának is. De előképzettségre szerintem nincs szükség, hiszen ennek a fajtának vérében van az üldözés, maximum vannak egyedek, amelyek lassabban jönnek rá, hogy ezt itt SZABAD üldözni, illetve előfordulhat az is néha, hogy egy kutya egy “műnyuszi” után nem akar futni, hiszen ez nem élő zsákmány.

Deák Andrea: Van, ahol kötelező a szájkosár, ahova mi járunk, ott ez nem előírás, de mindenki ismeri a saját kutyáját és aszerint haszálja, ha kell. Ezen kívül vagy hámban vagy sima nyakörvben futnak a kutyák, a pórázt le kell ilyenkor csatolni. Fontos, hogy egyenes futásánál legyen egy elkapó ember, aki a táv túlloldalán “begyűjti” a kutyát, majd ezután rögtön pórázra veszi, Ugyanez vonatkozik a kört teljesítő kutyákra is.

Ferenc Krisztina: Egy jó nyakörv vagy hám (amiből nem tud kibújni a kutya) és egy erős póráz. De ezek is inkább amiatt, mert saját példából kiindulva, ha már ismeri a húzógép hangját vagy meghallja a motort, ami kihúzza a drótkötelet, vagy meglátja a pályát vagy az azon futó kutyákat, akkor egy bivaly erősségével próbál kitörni és azonnal részt venni a futásban (és nálunk például a 45 kg-s Rafit megtartani ilyenkor… egy művészet). Ehhez kell egy erős póráz és nyakörv, hogy ne tudja elszakítani vagy kibújni belőle. Futásnál természetesen le kell venni róla a pórázt.

Szájkosár akkor kell csak, ha licencet futnak (ridgebackeknek ilyen hivatalosan még nincs) vagy párban versenyeznek, de ha egyedül fut, vagy párban, de biztos vagy benne, hogy nem fognak a “nyuszin” a kör végén összekapni, akkor nem kell a szájkosár.

Deák Andrea: Én ezt nem tapasztalom.

Ferenc Krisztina: Engem is ezzel riogattak, ezért kezdtük el csak Rafi 2,5 éves korában a coursinget. Hogy hiába képzett a kutya, iskola, vizsga, bármi, ha egyszer elengedem a coursingen, akkor összedől minden képzés és a kutyát soha nem fogom tudni behívni. Ezt a tévhitet itt és most megdöntöm, Rafi rendszeresen fut coursingen és eddig még emiatt nem volt gondom a behívással.

Rafiki

Deák Andrea: Ha el akarom viccelni, akkor az, amikor el kellett futnom a kutyáért a reptér közepéig, mert ő ott megállt egy elszakadt bowden miatt és köszönte szépen nem akart megmozdulni. Különösebb nehézséget nem tapasztaltam, ez egy fantasztikus lehetőség tanulni a kutyádról és együtt tanulni a kutyáddal.

Ferenc Krisztina: Az első két helyen az odajutással.. a kb 2-2,5 óra utazás egy irányban nagyon soknak tűnt. Így, hogy jóval közelebb találtunk coursing lehetőséget, ez természetesen már nem nehézség. Most inkább az, amit fentebb is említettem, hogy a mindenáron és mindig és állandóan futni akaró 45kg-s Rafit visszatartsam coursing előtt:).

Deák Andrea: Mivel nem versenyzünk, így “értékes” sikerekről nem tudok beszámolni, viszont egy dicséret nagyon meghatott engem, és mindig visszacseng a fülembe. Kb. a 3. alkalom során még a “kezdő” pályán indítottam Moont, amikor is Kati (TPSZ) látva a futását odafordult hozzám és azt mondta, nagyon nagy tehetség a kutyád, gratulálok. Ez egy több évtizedes tapasztalattal rendelkező “agaras” versenyző/tenyésztőtől rendkívül jól esett.

Ferenc Krisztina: Rafi sem versenyzik, így ilyen sikerről nem tudok beszámolni. De azt mindenképpen sikerként könyvelem el, hogy már az első futásánál is stabilan teljesített, meg is lettünk dícsérve, hogy mennyire ügyes kezdő létére.

Rafiki

Deák Andrea: Én mindenkinek nagyon jó szívvel ajánlom ezt a sportot, amellett, hogy a kutyádat kellően lefárasztod úgy fizikailag, mint mentálisan, egy remek közösségi térré vált “Kiliti”, ahol én számtalanszor megtapasztalom, hogy megszűnik a külvilág, csak az itt és most van. Csak a kutyások és a kutyák. Emellett finom a kávé és a kaja a büfében, nyaranta ejtőernyősök potyognak az égből extraként, és ha ügyesek vagyunk a 10000 lépés is meglesz a nap végére. Jó tanácsként annyit mondok, hogy éhgyomorral hozzák a kutyát futni, egy rövid sétával melegítsék be az ízületeit, illetve a futás után mindenképp pihentessék az ebet. Két futás között az ideális pihenő minimum 1 óra.

Ferenc Krisztina: Mindenképpen ajánlom, hiszen itt legálisan űzheti a “vadat” a kutya, kiélheti a vadászösztönét és jó mozgás is a számára. Amit javasolnék, az a fokozatosság, ne várjuk el egy kezdő kutyától biztosra, hogy azonnal és tökéletesen teljesít a pályán, inkább kezdjük egy rövid egyenessel vagy kis körrel, amit a szervezők is tanácsolnak – lesz még lehetőség arra, hogy nagy kört is fussanak! Tartsuk be azt, hogy futás előtt mozgassuk meg a kutyánkat, hogy bemelegedjen – ne azonnal a kocsiból kerüljön a pályára. Futás után is sétáljunk vele egy kicsit és csak akkor kapjon inni, ha már lenyugodott. És természetesen a futás előtt már ne egyen – semmi baja nem lesz, ha aznap kihagyja a reggelit. Így a gyomorcsavarodást is elkerülhetjük.

Deák Andrea: Egy vicces dolog volt, amikor várakoztam Moonnal a 2. futamunkra és a motor elindult a pályát kihúzni. Az addig teljesen cuki, fűben elfekvő kiskutyám egy másodperc töredéke alatt iramodott a motor után, nem volt más választásom mint bedobni a gyeplőt, azaz elengedni a pórázt. Természetesen senkinek és semminek nem esett bántódása, de ott akkor tudtam, hogy Moonból végérvényesen coursing kutya vált.

Ferenc Krisztina: Talán az, hogy az egyébként engedelmes és pórázon szépen sétáló kutyám a coursingpálya környékén azt is elfelejti, hogy valaha iskolába járt és úgy vontat, mint egy bivaly. Várakozás közben gyakran egy fához kell kikötni, mert egyszerűen képtelen vagyok megtartani. Vagy amikor az egyébként némán futó Rafi, minden kanyarban hangosan csahol, mert nagyon fel tudja idegesíteni, hogy a “préda” hirtelen irányt vált és megpróbálja átverni :).

                                                                                        

Boldog ridgebackek (Díva és Rafi) a zsákmányaikkal